Világvége

 

A világvége időtlen idők óta foglalkoztatja már az embereket. Az évek során többször is megjósoltuk magunknak, de ez idáig sosem sikerült eltalálni az időpontot. Azért kitartóan próbálkozunk. Az újabb dátum 2012. december 21. a maja naptár vége.

A maják népe okos nép volt. Fejlett gondolkodásmóddal bírtak, kiemelkedők voltak matematikából, és készítettek egy még a Gergely naptárnál is pontosabb naptárt, ami egyébként roppan bonyolult, ám annál érdekesebb. Több egységben számolják az időt, de én, mint egyszerű ember, nem igazán értem meg a dolgot. A lényeg, hogy a maja naptár, 13 baktun után ér véget, a 13. baktun pedig pont 2012-re esik. Ezek mellett régészek találtak egy szöveget, melyben le van írva, hogy ekkor földre szállnak az alvilág istenei. Legalábbis mi 20. illetve 21. századi fejünkkel így értelmezzük a szöveget.
Ezek alapján nyugodtan pánikolhatnánk, bár én azért megkérdőjelezném, vajon csak azért, mert egy mára rég kihalt nép azt mondja, itt a világvége, akkor annak úgy is kell lennie? Eddig sem jött be senkinek az ilyen jóslás.
De akinek a hitetlenkedésem nem meggyőző érv, annak a figyelmébe ajánlom, hogy olvasson utána a maja kultúrának. Ez a nép ciklusosan élte az életét, amikor vége volt az egyiknek, kezdtek egy újat. Szerintem nem csupán az én fejemben fordul meg, hogy talán a naptár vége egy új ciklust jelöl.


 

"A becsület azt jeleneti, hogy megteszed, amit mondasz."
"A becsületesség a tiszta lelkiismeret önmagunk és az embertársaink előtt."

Pocsék hétköznapok

 

Na tessék. Elkezdődött a szürkeség, illetve, tekintettel a hóra, fehérség, és máris minden depresszív, lehangoló, életkedv-elvevősen borongós, vagy csak én vagyok pesszimista.
Persze lehet, hogy csak azért látom mindezt annyira rémesnek, mert Te, életem bogara, képtelen vagy felemelni azt a bizonyos műszaki eszközt, amelynek a köztudatban telefon a neve. És tudod mit? Ez szar érzés. Persze tudom, férfiből vagy. Azt is, hogy ezek a sorok sosem kerülnek majd a szemed elé.
És tudod mit utálok a legjobban? Hogy itt hisztizek.
Egyre inkább nem szeretem magam.

 

Tehetetlenség...

 

Gyűlöletes érzés...nem tudsz semmit sem tenni, csak várni. Hamarosan minden jobbá válik... Idő...

Kezdek lenyugodni, de szédülök. Már tudom, mit jelent, de nem tudok egyelőre tenni azért, hogy elmúljon. Idő...

Tegnap kiadtam magamból a haragom egy részét, de még érzem, hogy még mindig maradt bennem valamennyi. Idő...

Szavakban: düh, harag, tehetetlenség, küzdelem, harc, erő, munka, megerősítések, elfogadás, tanulság,  jövő, következtetések, elengedés, szeretet, olvasás, tervek, célok, vágyak, változás... Idő....

A tehetetlenség a világ egyik legkínzóbb érzése, amely szívünket marcangolhatja. Nem tudjuk, meghatározni, miért, valójában mi bánt a tehetetlenség érzésében annyira, csak tudjuk, megőrülünk, szétfeszít minket valami belülről, ...

Fiam!

Gondolatébresztő

 

A lehetetlen is megvalósítható. Vagyis, nincs lehetetlen? De van! Az a lehetetlen, amit annak tartasz, semmi más.

Ami neked lehetetlen, az más szerint megoldható. Minden feladat megoldása a hozzáállástól függ. Ha úgy állsz hozzá, hogy megpróbálom, elindulok, és lesz, ami lesz, esélyed van a győzelemre.

Ha el sem kezded, meg sem próbálod, alkalmatlannak tartod magad a feladatra, vesztes vagy.
A lehetetlen és a lehetséges, csupán nézőpont kérdése.
Semmi nem lehetetlen, ha bizalmat szavazol magadnak, és elhiszed, hogy meg tudod csinálni. Siránkozni, nyomorultul élni a legkönnyebb. Ha nem teszel meg semmit azért, hogy jobb legyen, soha nem jutsz előre.

"Aki mer, az nyer!" Ha nem, újrakezdi. Ennyi!

Szerintem:

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz.

Mert változol.

Antoine de Saint Exupéry: Ima

 

"Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek segíts, hogy tudjak várni. Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére! Ámen."

Azt hiszem...

 

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.

A barátság

 

Hogy mi is az a barátság?

Sokféle barátság létezik. Vannak olyan barátok, akik minden titkukat megosztják egymással és meg is őrzik azokat. Ez a mélyebb barátság fajtája, amikor szeretjük és megbecsüljük a barátunkat. Meghallgatjuk őt, és ő is meghallgat minket. Tanulunk egymás hibáiból és tanácsot adunk a másiknak.
Egy ismeretség elkezdődik valahol, tart valami felé. Csak az idő, és mi szabhatjuk meg, mivé válik, mennyire lesz mély. Sokan hallottuk már ezt a kifejezést, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány igaz barátom van? Mire gondolunk akkor, amikor ezt a szót, hogy igaz, mellé tesszük a barát szó mellé?

Arra gondolok, számomra az igaz barát az, aki már régóta folyamatosan a mércém csúcsán helyezkedik el, vagy fokozatosan csak felfelé halad. Nem változik az iránya. Milyen is ő? Saját egyénisége van, és nem adja fel velem szemben csak azért, hogy szent legyen a béke. Segít, ha bajban vagyok, de nem saját erején felül. Akkor is hívhatom, ha csak ünnepelni akarok, és nem érzi, hogy ezt, muszáj viszonoznia. Megérti, ha nem érek rá, és ő is őszintén közli velem, ha zavarom éppen. Szól nekem, ha segítség kell, de nem akar ezért mindenáron hálás lenni. Bármikor, bárhol ott tudjuk folytatni, ahol abba hagytuk, akár évek múlva is, ha időközben kényszerből elváltak útjaink.

Nagyon értékes dolog a barátság. Én nagyon büszke vagyok a barátaimra, barátnőimre, és nagyon becsülöm a barátságukat.

Hó..:-))

 

Ismét esett a hó.Imádom a havat....Juhéé...esett a hó!!!

 

Márai Sándor: Az igazi (részletek)

 

Tegnap még mindez valószínűtlen volt, lebegő és értelmetlen, s egészen más volt a valóság. Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked....
...Nagyon fájt a szívem, egy évig azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember. Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod? Hát igen, én kibírtam. De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések. Te most olyan lelkiállapotban vagy, tudom. Mégis azt akarod, hogy megmondjam? Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?... Hát azt, hogy nincsen igazi.

Élet..

Csak nézem, hogy van ez az élet összetéve. A testedben átszabnak bármit, a tüdődet lecserélik, a szíved átültetik, zsigereidet bevarrják, férfiból nő leszel. A lélek viszont átoperálhatatlan.....

Este,magányosan...

 

Úgy tetszik, magányos esték következnek. A mai sorban a második. És mivel a könyveket nem szeretném megalázni azzal, hogy nem figyelek rájuk teljes agyamból, ezért kénytelen vagyok pár óra után máshoz nyúlni.
Böngésztem. Közösségi oldalakat látogattam, és döbbenten ültem a vibráló képernyő előtt. Mindenki sérült. Mindenkit megsebez a vaksága.  Mindenki vérzik attól a szomorú ténytől, hogy még sosem szerették, s hogy még ő sem szeretett soha. Körbenézek, és olyanok vagyunk, mint egy alaposan elvert sereg. Éldegélünk még, de jó páran már csak félholtan araszolunk, és kívánjuk néha hogy a másik felünk se mozdulna már, mert ez így már nem tetszik senkinek.
A legelszomorítóbb, hogy a legtöbben érzik azt, hogy valami kellene még, de nem tudják mi az. Hát választ tőlem sem fognak most kapni, mert leírom őszintén fogalmam sincs, hogy lehet-e egyáltalán szeretni..., mert hőn "szeretett" "másik felem" aki "kiegészít" arcon köpött.
És hányan jártunk még így? Hol a hiba? Nem szerettünk igazából? Az egészet csak elképzeltük, és azért volt oly kellemes érzés, mert addig is szemet tudtunk hunyni vakságunk felett? Elképzelhetőnek tartom.
Vagy a másikban volt a hiba? Mi mindent jól csináltunk? Szintén lehetséges, de túl merész vállalkozás önmagunkon kívül keresni boldogtalanságunk okát. De az is lehet hogy egyenesen tévút.

Bölcsesség

 

 

Megint találtam egy találó kis idézetet. Talán valakinek ajánlhatnám, hogy gondolkodjon el rajta. Na, meg azon embereknek, akik mindig elégedetlenek, sosem jó neki, ami van és folyamatosan jobbra- szebbre vágynak. Közben lehet, hogy elveszítik azt, aki mindent megadott volna nekik… Ez talán az élet minden területén igaz, nemcsak a párkapcsolatokban…

“… Mondjuk az élet az olyan, hogy én itt állok és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle labdák repülnek felém. Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem a fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda. De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük,. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy mi kell neki s ki ő, s közben elveszíti azt, akije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó.”

Élet vagy valami hasonló

 

 

A napokban láttam egy számomra jó, nem könnyen felejthető filmet. A címe: Élet vagy valami hasonló. Angelina Jolie egy kevésbé ismert alkotása.
A történetről röviden annyit szeretnék mondani, hogy szórakoztat, de egyben gondolkodtat is, ami nekem fontos. Sajnos nem túl gyakran tapasztalom a kettőt együtt filmnél.
Egy szó mint száz, érdemes beszerezni valahonnan ezt a filmet (jómagam is nehezen jutottam csak hozzá). Nekem kellemes csalódás volt, A.J. nem tartozik a kedvenceim közé, de a történet magával ragadott és ellensúlyozta ezt a kis előítéletemet.

 

Szex és New York....

 

 

Egyáltalán nem szégyellem, nagy rajongója vagyok a Szex és New York sorozatnak. Amikor semmi más nem ráz fel a mélabús hangulatból, vagy kellene pár "csajos", de mégis magányos óra, csak előkapok egy évadot, és megnézek belőle pár részt. (Miután már két magyar adón is lement a teljes hat évad, nem volt nehéz beszerezni az összeset.) Rosszabb (értsd: esősebb, vagy szomorúbb) délutánokon akár egy teljes évad befér, már ha rövidebbről van szó.

Az ilyen elmélyült órákban az a legjobb, hogy tévézés közben bármit lehet csinálni, mondjuk manikűrözni, vasalni, ruhásszekrényben kotorászni, íróasztalon rendet csinálni, arcpakolást felrakni, szobabiciklizni. A legérdekesebb az egészben, hogy valójában semmi sem áll távolabb tőlem, mint ez a bizonyos "New York-i szingli életstílus", de nem csak azért, mert több mint hétezer kilométer választ el tőle. Nem vagyok cipőfüggő, sem nimfo-, vagy munkamániás. Nem vágyom Manolo-cipőkre, és Olaszországot sem csak a Dolce & Gabbana miatt csípem. Viszont a sorozat egyik alaptétele, miszerint a barátnőinkre mindig számíthatunk, határozottan életfelfogásom része.

Elég volt..

 

Már egy cseppet sem érdekel! Megtettem minden tőlem telhetőt. Figyeltem. Érdeklődtem. Ott voltam. Próbálkoztam. És még mindig próbálkozok. A semmiért. Soha nem kértem mást, csak azt hogy vegyék észre a tetteim. De már nem érdekel! Nem fogok többet adni, amennyit én kapok! Nem fogok csak azért is gürizni, hogy aztán a "pofavágásokat" kapjam! Nem ezt érdemlem!

Én jó ember vagyok, aki a szívén viseli mások sorsát is. Soha nem közelítettem más felé csakis önérdekből. Nem vagyok kétszínű sem. Meguntam. Nem fogok több lépést tenni...

Tiszta lelkiismeret

 

 

Vagyok olyan büszke, hogy nem hibáztatom magam semmiért sem. Nem tudnak megrendíteni. Tudom, amit tudok. Érzek amit érzek. És ezt azok is tudják, akik fontosak számomra. Úgyhogy még most sem tud érdekelni az, ha bárki bármilyen negatív dolgot gondol vagy mond rólam. Kezdem pozitívan látni a helyzetem. És ez örömmel tölt el. Örömmel tölt el, hogy igenis tudom pozitívan értékelni magam.
Elérkezett számomra az az idő, amikor abból kifolyólag, hogy pontosan tudom, hogy mit akarok, és mit miért teszek, nem fogom mindenért magamat hibáztatni. Én maximálisan kihozok magamból mindent az élet bármely területén. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, mert ugye egyik ember sem az. Tudom, hogy van mit fejlődnöm. És tudom, hogy van mit alakítanom, de nem csak nekem...
Megpróbálom nem felhúzni magam bizonyos helyzeteken, és bizonyos dolgokon. És senki nem fog tudni bántani, még ha nagyon akar, akkor sem. Elérem azt, amit nagyon szeretnék és megtartom azt, ami a legfontosabb számomra. Vállalom a felelősséget azért, amit teszek. De kijelentem, hogy nem vagyok semmiért sem hibás, mégha egyesek hibáztatnak is bizonyos dolgok miatt.
Tiszta ész, tiszta lelkiismeret.

Ásó, kapa, nagyharang!?

 

 

Míg a halál el nem választ. Örök hűséget fogadva csalunk, a legszebb esküt hazudjuk egymás szemébe. Én a tied, te az enyém.

Szerelemből születnek házasságok, gyermekek. Szerintem. Gond lehet a világnézetemmel. Ma már ez nem így működik. Fontos a kor, a testalka, a haj- és szemszín, a végzettség, az anyagi háttér. És az ember?

Ma már elég a pénz szeretete. Szerlem a jólétbe, a luxusba, a gyémántba, a BMW-be, a jacuzziba. A jómódú semmittevés, a gondotalan pénzköltés a cél, a szerelem, mégpedig Férfiba, leányálom marad csupán.

Azt hiszem, velem van a baj. Amikor az ismerkedésnél jobban érdekel az ember, mint a pénz. Valamit rosszul csinálok. Sokan mások már jeggyűrűt húztak a felső tízezer ujjára; ásó, kapa, nagyharang a vagyonnal, más nem számít. Szerintük én szemétdombon turkálok, gyémántot remélve.

Valóban. Az emberi értékeknek keresztelt szemétdombon kapirgálok, s kevés társam akad. Értéktelenné váló tulajdonságok, üres fogalmak között keresem az Embert. Talán velem van a baj.

Megbocsájtás..

 

 

Fura lelkiállapotba kerültem, maradtam. Béke, és szeretet. Sok sok gondolkodás, őrlődés. Volt idő, és nem volt menekvés a démonok elől. Elfogadás, és megbocsájtás. Elfogadom a sorsom, Így jó ez, fenn és lenn. Nagyon szélsőséges pontokon élem az életem.
Megbocsájtás, Neki aki akkor és úgy elhagyott. Már 12 éve. Lehetett volna máshogy is, ha engem választ. Minket. Valami miatt nem így lett. Valami hatalmában tartotta. És egyszer talán magamnak is megbocsájtok, hogy úgy döntöttem, akkor. Akkor amikor nem volt jó döntés, nem volt hozzá hitem, gyáva voltam, és sem magamban, sem az életben nem bíztam. És persze Benne sem. talán egyszer lesz feloldozás.
És Neked kedvesem, ki  elhagytál, kívánom, hogy rendezd kusza gondolataidat, megbocsájtsd magadnak, hogy feladtad. Szembe merjél nézni az életeddel. Nagyon szeretném, ha sikerülne. És talán akkor fogok hiányozni, nagyon- nagyon. És talán még várok Rád. jó lenne egy tündérmese, nagyon jó. Hiszek abban hogy menne Nekünk.

Újévi fogadalmak

 

Jaj, szilveszter éjszaka, éjfélt üt az óra, mindenki koccint, és megteszi újévi fogadalmait. Leszokik vmiről, rászokik vmi másra, megteszi ezt, soha többet nem csinálja azt, mindenféle sablonos hülyeségek.

Hogy én tettem-e fogadalmat? Nem. Miért? Mert összességében, sok sok panaszkodás, mégtöbb lelki nyűg mellett, elégedett vagyok a 2009-es évvel. Tavaly ilyenkor eszembe sem jutott volna, hogy ennyi minden fog történni, és bár amikor megéltem őket, egyszerre éreztem magam olykor mennyben, olykor pokolban, végereményben, azt hiszem se a jó, se a rossz emlékekről nem mondanék le, akkor se ha megtehetném.

Nem tudom, arra fogom-e folytatni a dolgokat, amerre elkezdtem, vagy egyszer ismét csak új irányba fordulok. De remélem, bárhogy is teszek, jövőre ismét hasonló érdeklődéssel, kíváncsisággal várhatom az új évet.

Zsu, köszönöm, hogy segítettél átvészelni az átbőgött éjszakákat, hogy mindig volt időd arra, hogy beszéljünk, és hogy Te vagy az egyetlen, aki előtt nem kell titkot tartanom soha.

T,köszönöm, hogy segítettél megérteni azt, amit megélek, elmagyaráztad mindig, amit meg kellett értenem, hogy képes voltál úgy is védeni, hogy néha nem mondhattál igazat.

A, sajnálom, hogy ekkora áldozatot kellett hoznunk, és minden apró dolgot el kellett pusztítanunk, amit együtt sikerült felépítenünk. Sajnálom, hogy szenvedést okoztam neked, és talán végleg kioltottam az érdeklődés és kíváncsiság szikráját, ami a legérdekesebb baráttá tett téged. Soha ne bocsájts meg, én sem fogok.

Néha...

 

...Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted..."

Az élet legszebb pillanatai

 

 

MIKOR.....nevetsz egy gondolaton
MIKOR....tudod,hogy jót cselekedtél, még akkor is,ha a többiek mást mondanak
MIKOR....véletlenül találkozol egy régi baráttal,és megállapítod,hogy semmit sem változott
MIKOR....tudod,hogy hiányzol valakinek
MIKOR....barátaidra mindig számíthatsz
MIKOR....van egy telefonhívásod este, mely belenyúlik az éjszakába
MIKOR....fekszel az ágyban és közben hallgatod az eső koppanását az ablakon
MIKOR....egy édes kis kölyök kutyával játszol
MIKOR....figyeled az arcvonásokat, ha valaki kibontja az ajándékot,melyet már régóta szeretett volna
MIKOR....véletlenül megtudod, hogy valaki kedveset mond rólad
MIKOR....szerelmes leszel
MIKOR....addig nevetsz, még megfájdul a hasad
MIKOR....olyan helyre mész, ahol gyönyörű a táj
MIKOR....sikerül az utolsó vizsgád is
MIKOR....nevetsz magadon
MIKOR....lazítasz barátaiddal
MIKOR....pároddal nézed a naplementét
MIKOR.....boldognak látod szeretteidet
MIKOR.....tudni, hogy szeretnek
MIKOR.....az igazi barátok melleted vannak, amikor hívod őket,az élet szép pillanataiban,és a nehéz pillanatokban hívatlanul is eljönnek.....

Az ego...

 

 

(Eckhart Tolle)